Mozaik
A Westworld 3. évada sokakban maradt meg nem a vadnyugati kalandjai, hanem a futurisztikus világképe miatt. A történet középpontjában a Rehoboam nevű szuperszámítógép állt, amely minden ember életét előre látta – az összegyűjtött adatokból kiszámította, ki lesz sikeres, ki bukik el, ki betegszik meg, sőt, azt is, ki mennyit fog élni. A fikció egyszerre lenyűgöző és félelmetes: vajon tényleg közelítünk egy ilyen világ felé?
Az adat: a 21. század új olaja
Ma már minden lépésünkről adat születik – az okosórák, bankkártyák, közösségi hálók, sőt az egészségügyi nyilvántartások mind nyomkövetőként működnek. Ezek önmagukban apróságok, de egyetlen rendszerbe szervezve óriási hatalmat adnak. Ez a gondolat hajtja a Rehoboamot is – és nem is áll olyan távol a valóságtól.
Determináció kontra szabad akarat
A Rehoboam világa a determinációra épül: minden oknak megvan a következménye, a jövő tehát előre kiszámítható.
De az ember mindig hitt a szabad akaratban – abban, hogy döntéseinkkel változtathatunk a sorsunkon.
Ez a kettősség nem csak filozófiai vita, hanem nagyon is gyakorlati kérdés: ha egy algoritmus kiszámítja, hogy valaki „esélytelen”, vajon tényleg azzá válik? Vagy éppen az a pillanat szüli meg a szabadságot, amikor valaki képes rácáfolni a „jóslatra”?
A történelem tele van cáfolatokkal
A történelem során újra és újra bebizonyosodott, hogy nem minden írható algoritmusba.
Rosszból jó: számtalan művész, tudós és feltaláló indult szegénységből, hátrányos helyzetből, mégis korszakalkotó életpályát futott be.
Váratlan fordulatok: a történelem legnagyobb alakjai közül sokan úgy léptek színre, hogy senki sem számított rájuk. Gondoljunk Vincent van Goghra, aki életében alig adott el képet, ma pedig a világ egyik legnagyobb hatású festőjeként tisztelik.
Művészet mint szabadság: a művészetek különösen jó példák, hiszen ott a kreativitás és az inspiráció olyan erők, amelyeket semmilyen algoritmus nem tud teljesen előrejelezni. Egy dallam, egy vers vagy egy festmény képes felülírni a körülményeket és új pályára állítani egy ember életét.
A történelem tehát azt üzeni: bár a körülmények meghatározhatják a kezdetet, a végkimenetel sosem biztos.
A kontroll illúziója
A Rehoboam világában az emberek nem tudták, hogy életüket előre meghatározták. A valóságban sem vagyunk sokkal messzebb: algoritmusok döntik el, mit látunk a hírfolyamunkban, milyen reklámokat kapunk, sőt, ki mennyire „értékes” fogyasztóként.
De ahogyan a múltban, úgy a jelenben is mindig marad egy rés a rendszerben: az emberi kreativitás, a véletlen és a kitartás olyan tényezők, amelyek szétfeszítik a determináció kereteit.
Mi vár ránk?
A Westworld azt a jövőt vetíti elénk, ahol minden adat központi irányítás alá kerül. A kérdés az, hogy mi emberek elfogadjuk-e a sorsunkat előre megírva – vagy hiszünk abban, hogy az élet pályája bármikor új fordulatot vehet.
A szuperszámítógép, amely kiszámolja a jövőnket, lehet, hogy technológiailag megvalósítható. De hogy tényleg igaza lesz-e, abban még mindig ott a kétely. Hiszen a történelem, a művészet és az emberi kitartás újra és újra bebizonyította: mindig van remény, hogy szárnyaljunk – akkor is, ha az indulásunk alapján másként „kellett volna” alakulnia az életünknek.
