Mozi
Kevés olyan név létezik a filmtörténetben, amely akkora tiszteletet ébreszt, mint Robert Redfordé. Egy karrier, amely több mint hat évtizeden átívelt, s amely során Redford a vászon egyik legkarizmatikusabb, legemberközelibb alakjává vált. Most, hogy elment közülünk, a világ nemcsak egy színészt, hanem egy korszakot is gyászol.
A felemelkedés: a hatvanas–hetvenes évek aranykora
Redford a Broadway színpadáról indult, majd a televízióban és kisebb filmekben bukkant fel. Az igazi áttörést a Butch Cassidy és a Sundance kölyök (1969) hozta meg, amelyben Paul Newmannel együtt alakított legendás párost. A film újradefiniálta a western műfaját, és a „Sundance kölyök” név örökre egybeforrt Redforddal.
Röviddel ezután érkezett A nagy Gatsby (1974), amelyben Jay Gatsby szerepében a 20-as évek dekadens Amerikájának szimbólumává vált. Ezzel párhuzamosan olyan politikai és társadalmi témájú filmekben játszott, amelyek a korszak félelmeit és reményeit tükrözték: A Keselyű három napja (1975) és Az elnök emberei (1976), amelyben Bob Woodward újságírót alakítva a Watergate-botrány egyik legfontosabb filmes feldolgozását adta a világnak.
Romantika és dráma: az érzelmek mestere
Redford nemcsak akcióhős vagy politikai thrillerek ikonja volt, hanem a romantikus drámák is különleges színt kaptak jelenlétével. Távol Afrikától (1985) Meryl Streep partnereként egy letűnt világ nosztalgiáját és egy mély szerelmi történetet vitt vászonra, amely generációk szívét hódította meg.
A Kandalló (1973, eredeti cím: The Way We Were) Barbra Streisand oldalán pedig nemcsak megható szerelmi történetet mutatott, hanem a politika és az érzelmek konfliktusát is elmélyítette.
Rendezőként és újítóként
Redford nem elégedett meg azzal, hogy a kamera előtt tündököljön. Rendezőként is maradandót alkotott: első rendezése, az Átlagemberek (1980) rögtön Oscar-díjat nyert a legjobb rendező kategóriában. A film érzékenyen mesélt családról, traumáról és hallgatásról – bebizonyítva, hogy Redford mögött nemcsak egy színész, hanem egy kivételes történetmesélő áll.
Emellett létrehozta a Sundance Filmfesztivált, amely azóta a független filmek egyik legfontosabb platformja, számos nagy rendező karrierjének indítója.
A késői évek: méltósággal a vásznon
Idősödve sem veszített karizmájából. Az Öregfiúk (The Old Man & the Gun, 2018) című filmben méltó búcsút vett a közönségtől egy szelíd bűnöző karakterével, amely egyszerre volt nosztalgikus és szívszorító. Ezzel a szereppel mintha saját pályáját foglalta volna össze: mindig is több volt, mint egy színész – egy ember, aki szerette a történeteket, és képes volt elhitetni velünk, hogy a vászon maga az élet.
A legmeghatározóbb filmjei
Ha egyetlen filmet kellene kiemelni, amely örökre összefonódott Robert Redford nevével, az a Butch Cassidy és a Sundance kölyök lenne. Ez a szerep hozta meg számára a világhírnevet, és innen ered a Sundance Filmfesztivál neve is.
Emellett az Az elnök emberei megmutatta a társadalmi felelősségvállalás erejét, a Távol Afrikától a romantikus drámák csúcsát jelentette, míg rendezőként az Átlagemberek bizonyította: Redford a kamera mindkét oldalán maradandót tud alkotni.
A búcsú
Robert Redford halála békés körülmények között érte, családja körében, életének utolsó éveit visszavonultan töltötte. Az egészségéről keveset osztott meg nyilvánosan, de közeli barátai szerint tudatosan készült arra, hogy hátralévő idejét a szeretteivel élje meg, távol a hollywoodi nyüzsgéstől.
Az amerikai és nemzetközi filmes közösség azonnal reagált: rendezők, színészek, kritikusok és rajongók milliói idézték fel közösen kedvenc Redford-pillanataikat. A közösségi médiát ellepték az emlékező bejegyzések, amelyek egybehangzóan dicsérték: nemcsak színészként volt kivételes, hanem emberként is példát mutatott.
Öröksége
Robert Redford filmjei, rendezései és a független filmért végzett munkája örökre a filmtörténet részévé teszik. Ő volt a szőke hajú, kék szemű amerikai hős, de ennél sokkal több: érzékeny mesélő, szenvedélyes újító és igazi legenda.
Most, hogy elment, a világ nemcsak gyászolja, hanem ünnepli is őt. Mert Redford történetei velünk maradnak – a vászon fényében, a fesztiválok szellemiségében és mindazok szívében, akik valaha látták őt játszani.
