Egy ígéretes alapötlet

A történet szerint David (Colin Farrell) és Sarah (Margot Robbie) egy különös utazásba keverednek, ahol titokzatos ajtókon átlépve saját múltjuk meghatározó pillanataiba csöppennek vissza. Az utazás célja, hogy szembenézzenek régi traumáikkal, döntéseikkel, és talán egymásban találják meg a jövő reményét.

Ez az alapfelvetés papíron mágikusnak és felemelőnek tűnik – nem véletlen, hogy a film sokaknak eszébe juttatta olyan klasszikusokat, mint az Az élet csodaszép, a Nagy hal vagy az Időről időre.

Mi működik jól?

• Vizuális világ: Kogonada ismét bebizonyította, hogy képei erőteljesek és hangulatosak. A természetben álló ajtók motívuma költői szimbólummá válik, a film képi világa sokszor lélegzetelállító.

• Őszinte jelenetek: A film második felében akadnak igazán megható pillanatok, mint David kórházi beszélgetése az apjával (Hamish Linklater) vagy Sarah őszinte dialógusa édesanyjával (Lily Rabe). Ezekben Kogonada érzékenysége valóban megmutatkozik.

• Merész műfaji keverés: A romantika, fantasy és dráma határán mozgó történet ritka a mainstream moziban, és önmagában bátor vállalás.

Hol csúszik félre?

• A főszereplők kémiája: Bár Colin Farrell és Margot Robbie önállóan erős színészi alakítást nyújtanak, kettejük között hiányzik a valódi vibrálás, ami egy romantikus filmnél kulcstényező lenne.

• Túlzott modorosság: A film első fele tele van mesterkélt, túlcukrozott jelenetekkel, amelyek inkább kellemetlenek, mint varázslatosak. Az iskolai musical-szcéna például inkább nevetséges, mint megható.

• Hangulati ingadozás: A forgatókönyv (Seth Reiss munkája) nem mindig találja az egyensúlyt: a trágár nyelvezet és a szentimentális pillanatok között nagy a szakadék, emiatt sok néző elveszíti a fókuszt.

Vegyes fogadtatás – se nem varázslat, se nem teljes kudarc

A nemzetközi kritikák is megosztottak: a The Guardian és a Time kiemelte a film őszinteségét és különleges világát, ugyanakkor a Hollywood Reporter és több más lap szerint a történet túl sokszor esik giccsbe és nem tudja kibontani az érzelmi mélységet. A Rotten Tomatoes értékelése is vegyes, „túl komoly és túl édes egyszerre” – áll a konszenzusban.

Mit mondanak a nézők?

A közönség reakciói szintén kettősek:

• IMDB-n sokan dicsérik a film látványvilágát és azt, hogy próbál valami mást mutatni a megszokott hollywoodi romkomoknál.

• Mások viszont hangsúlyozzák, hogy „hiába szép a képi világ, ha a történet lapos” és a főszereplők között „nem szikrázik semmi”.

• A Rotten Tomatoes nézői értékelése valamivel magasabb a kritikusokénál: sokan érzik úgy, hogy ha elfogadják a film sajátos, lassú tempóját, akkor működni tud.