Dakota Fanning lenyűgöző alakítást nyújt Polly szerepében. Nem ordít, nem menekül, hanem belül ég. Minden rezdülése mögött ott a feszültség, a bizonytalanság és a törékenység. A néző szinte vele lélegzik, miközben a valóság lassan szétesik körülötte. Fanning itt nem hősnőt alakít, hanem egy embert, aki a saját elméjével küzd, miközben a félelem egyre közelebb húzódik hozzá. A film legijesztőbb pillanatai azok, amikor semmi sem történik – csak az ő tekintete mond el mindent.

A film másik kulcsfigurája The Woman, akit Kathryn Hunter formál meg hátborzongató jelenléttel. Hunter játéka nem egyszerű színészi teljesítmény, hanem maga a megtestesült iszonyat. A mozdulatai szertartásosak, a hangja reszelős és nyugtalanító, a jelenléte olyan, mintha valami természetfeletti erő lépett volna a vászonra. Ő nem szörny, hanem tükör – mindaz, amit Polly (és mi magunk is) elfojtunk, itt testet ölt.

A film érzelmi mélységét Mary McCormack adja, mint Mother – Polly anyja, aki képtelen megérteni, mi történik a lányával. McCormack játékában ott a tehetetlen szeretet, az anyai aggodalom és a kimondatlan bűntudat. A film csendes jeleneteiben ő testesíti meg a horror emberi oldalát: azt a fájdalmat, amit nem lehet elűzni, csak elviselni.

Rachel Blanchard mint Lainie, a józan barát, próbálja visszarántani Pollyt a valóságba, de a történet előrehaladtával ő is egyre inkább a félelem hálójába kerül. Devyn Nekoda (Tara), Klea Scott (Neighbor Woman) és Emily Mitchell (Aly) mind apró, de fontos darabjai a film világának – mindannyian egy-egy szeletét mutatják meg annak, hogyan omlik össze a valóság, ha a tudatban repedés keletkezik.

Bryan Bertino rendezése a horror minimalista iskoláját követi: nem a látványra, hanem az emberi arcra épít. A fény, az árnyék és a csönd legalább olyan fontos szereplők, mint a színészek. A Vicious nem azért ijeszt meg, mert sokkol, hanem mert szinte észrevétlenül kúszik be a bőrünk alá. A filmben minden apró rezdülés jelentőséggel bír, és a szereplők hitelessége az, ami az egész történetet valóságossá teszi.

A Vicious (2025) nem a megszokott jump scare-horror. Ez egy lassan kibomló, nyugtalanító dráma a félelem természetéről, amelyet egy kivételes színészgárda tesz felejthetetlenné. Dakota Fanning törékeny, mégis elementáris jelenléte, Kathryn Hunter hátborzongató játéka és Mary McCormack emberi drámája együtt adják meg a film lelki súlyát. Itt mindenki fontos: minden tekintet, minden szó, minden csend. A film végére pedig világossá válik, hogy a legnagyobb szörnyet nem kívül, hanem magunkban hordozzuk.