Sport

Írország Magyarország 2–2: drámai fordulatok és futballünnep Dublinban

A futball szerelmeseinek nem kell magyarázni, miért különleges, amikor Írország és Magyarország válogatottja egymás ellen lép pályára. Két ország, két futballkultúra, két szurkolótábor, amelyik minden pillanatban száz százalékkal ott áll a csapata mögött. A dublini Aviva Stadionban ezúttal is minden adott volt ahhoz, hogy emlékezetes estének lehessünk tanúi – és a mérkőzés valóban nem okozott csalódást: négy gól, fordulatok, izgalom, végül igazságosnak mondható 2–2-es döntetlen.

A stadion, ami mindenkit magával ragad

Az Aviva Stadion már önmagában is élmény. Az üveghomlokzatú, modern aréna megtelt a találkozóra: mintegy ötvenezer ír szurkoló zöldbe öltözve, dobokkal és zászlókkal készült, miközben a vendégszektorban több ezer magyar drukker mutatta meg, hogy a válogatottat bárhová elkísérik. A Himnuszok alatt olyan atmoszféra teremtődött, amitől még a semleges nézőnek is libabőrös lett a karja.

Első félidő: ír villanás, magyar válasz és fordítás

Az első percekben az írek kezdeményeztek, magas letámadással próbálták zavarba hozni a magyar védelmet. A 18. percben meg is lett az eredménye: egy beadás utáni kavarodásból az ír csatár közelről a hálóba lőtt, és a stadion felrobbant az örömtől – 1–0.

Marco Rossi azonban nyugodtan reagált a kispadon, és a magyar csapat is fegyelmezetten tette a dolgát. A 31. percben Szoboszlai Dominik lépett elő vezérré: 22 méterről szabadrúgáshoz jutottunk, a Liverpool középpályása pedig hibátlanul tekert a bal felső sarokba. 1–1 – a magyar szurkolók extázisban, a stadion hirtelen elcsendesedett.

Nem kellett sokáig várni az újabb fordulatra. A 42. percben Sallai Roland robogott el a jobb oldalon, majd betört a tizenhatoson belülre, és elegánsan a kapus mellett a hálóba gurított. Magyarország 2–1-re fordított, és a félidőre előnnyel vonulhatott az öltözőbe.

Második félidő: ír nyomás és egyenlítés

A szünet után a hazai csapat mindent beleadott. Az írek stílusához hűen rengeteget futottak, kemény párharcokkal próbálták megtörni a magyarokat. A középpályán egyre több labdát szereztek, és Rossi védelme nagy munkát végzett a beadások levédekezésében.

A 70. percben azonban megtört a lendület: egy gyors ír kontra végén a támadójuk villámgyorsan érkezett, és közelről egalizált – 2–2. A stadion ismét ünneplésbe kezdett, a magyar válogatott viszont nem esett szét, sőt, volt tartása a csapatnak.

A hajrá: helyzetek itt is, ott is

Az utolsó húsz perc igazi adok-kapok futballt hozott. Szoboszlai előtt adódott még lehetőség, egy ígéretes lövése alig ment fölé. Az írek is veszélyeztettek, egy távoli bombát Gulácsi bravúrral hárított. A cserék új lendületet hoztak mindkét oldalon, de újabb gól már nem született. A játékvezető hármas sípszava után mindkét tábor tapsviharral jutalmazta a csapatokat.

A magyar válogatott erősségei és hiányosságai

  • Pozitívumok: Szoboszlai vezérszerepe, Sallai lendülete, Rossi taktikai nyugalma. A csapat megmutatta, hogy idegenben is képes fordítani.

  • Kihívások: a védelem néha bizonytalan volt a beadásoknál, és a koncentráció a hajrában még mindig javítható.


Szurkolói élmény

A magyar szurkolók ismét példát mutattak: a teljes meccsen énekeltek, zászlókat lengettek, és Dublinban is igazi hazai hangulatot teremtettek a válogatottnak. Az ír közönség szenvedélyes és sportszerű volt, a két tábor egymás mellett ünnepelte a futballt – igazi fair play hangulat lengte körül az estét.

Mit üzen a 2–2?

Ez a döntetlen túlmutat a 90 percen:

  • Írország számára bizonyíték, hogy fiatal csapatuk képes felvenni a harcot egy stabil európai középcsapattal.

  • Magyarország számára újabb visszajelzés, hogy Rossi együttese bárhol képes pontot, sőt győzelmet szerezni – még akkor is, ha most a győzelem kicsúszott a kezünkből.

  • A szurkolóknak: négy gól, hatalmas érzelmi hullámvasút és egy olyan este, amelyről még sokáig beszélni fognak.

Az Írország–Magyarország mérkőzés (2–2) igazi reklámja volt a futballnak. Négy gól, fordulatok, küzdelem, szurkolói élmény – minden adott volt, ami miatt szeretjük a játékot. Bár a győzelem elmaradt, a magyar válogatott teljesítménye újabb bizonyíték arra, hogy a Rossi-éra stabil alapokra épült, és a csapat komoly célokért küzdhet a következő hónapokban.

Kapcsolódó cikkek

Ehhez a cikkhez még nincs kapcsolódó tartalom.

Cart
Link kimásolva!