Mozaik
Kevés műkincs övezi akkora misztikum, mint a Borostyánszoba, amelyet a történelem „nyolcadik csodájaként” is emlegettek. A fényben izzó borostyánlapokkal, arannyal és tükörrel borított falak a pompát, a hatalmat és az emberi kézművesség csúcsát jelentették. Ám ez a terem, amely évszázadokig bámulat tárgya volt, egyetlen háború viharában tűnt el – és azóta sem került elő.
A csoda születése
A Borostyánszoba eredetileg a 18. század elején készült Poroszországban, majd Nagy Péter cár ajándékaként Oroszországba került. A szentpétervári Cárszkoje Szeló palotájában helyezték el, ahol a látogatók szinte elálló lélegzettel csodálták. A falakat több tonna borostyán díszítette, amely aranyba és tükörbe foglalva szinte fénylő óceánként ragyogott.
A háború árnyékában
1941-ben a német hadsereg bevonult Leningrád (ma Szentpétervár) környékére. A nácik műkincsrablásainak különítménye azonnal célba vette a Borostyánszobát. A több száz darabra szétbontott falburkolatot ládákba csomagolták, és Königsbergbe (ma Kalinyingrád) szállították. Itt újra összeállították, és a kastély falai között a német közönségnek is megmutatták.
1945-ben azonban, amikor a Vörös Hadsereg közeledett, a szoba nyomtalanul eltűnt. Egyes beszámolók szerint a kastély bombázása semmisítette meg, mások szerint titkos alagutakban, elrejtett vonatszerelvényeken vagy tengeralattjárókon szállították el.
Rejtély és találgatás
Azóta a Borostyánszoba a történelem egyik legnagyobb kincskeresésének tárgyává vált. Expedíciók indultak Lengyelországba, Németországba, sőt még a Balti-tenger mélyére is, hogy megtalálják a nyomát. Időről időre felbukkannak szenzációs bejelentések – titkos bányákban, kastélyok pincéiben vagy elfeledett vasúti alagutakban rejtőzhet a kincs –, ám egyik sem bizonyult igaznak.
A titok ereje éppen ebben rejlik: a Borostyánszoba mintha nem is tárgy, hanem legenda lenne, amely újra és újra feltámad a kollektív képzeletben.
Miért maradt fenn a mítosz?
A Borostyánszoba titka nemcsak a történelem egyik legdrámaibb műkincslopása, hanem egyben metafora is. Az emberiség vágyát testesíti meg, hogy visszaszerezze azt, ami elveszett, hogy feltárja a múlt rejtélyeit. A terem rekonstrukcióját ugyan 2003-ban befejezték, és ma újra látható Szentpéterváron, de az eredeti műkincs holléte továbbra is kérdés: a sötétség falai mögött lappang, vagy valóban elnyelte a történelem vihara?
