Mozaik
1911 nyarán a párizsi Louvre termeiben csend honolt, ám augusztus 21-én a világ egyik legnagyobb műkincsrablása megrázta a művészettörténetet. A Mona Lisa, Leonardo da Vinci ikonikus festménye egyszerűen eltűnt a falról. Ami addig csupán egy reneszánsz remekmű volt a sok közül, az egyik napról a másikra a világ legismertebb festményévé vált – épp a lopásnak köszönhetően.
A nagy nap, amikor a Louvre falai üresen maradtak
Augusztus 21-én, hétfőn, amikor a Louvre zárva volt, egy olasz származású karbantartó, Vincenzo Peruggia munkaruhában jelent meg a múzeumban. A férfi pontosan tudta, mit keres: a Mona Lisát, amely akkor még nem volt különösebben őrzött darab. Leemelte a festményt a falról, kivette a fakeretből, majd a kabátja alá rejtette, és nyugodtan kisétált az ajtón.
A világ csak másnap vette észre a hiányt. Amikor a teremőr belépett, a helyén csupán a csupasz fal várta – és ezzel kezdetét vette a 20. század egyik legnagyobb sajtószenzációja.
Franciaország sokkja és a gyanúsítottak árnyéka
A hír futótűzként terjedt: ellopták a Mona Lisát! Franciaország szégyenként élte meg, hogy a nemzeti büszkeség ilyen könnyen kicsúszhatott a kezük közül. A sajtó hisztérikusan kereste a tettest. Gyanúba került többek között Pablo Picasso is, aki akkoriban Párizsban élt, sőt rövid időre őrizetbe is vették.
A nyomozás hónapokig tartott, miközben a Louvre látogatói sorban álltak – hogy a hiányt lássák. Az üres hely vált a legnézettebb „műtárggyá”.
A festmény hazatérése
A Mona Lisa végül két évig rejtőzött egy párizsi lakásban, Peruggia szekrénye mélyén. Az olasz férfi azt hitte, hogy hős lesz, ha a festményt visszaviszi Olaszországba, „hazájába”, hiszen Leonardo olasz volt. 1913-ban, amikor Firenzében próbálta értékesíteni, végül lebukott. A festmény visszakerült a Louvre-ba, ahol azóta is a múzeum ékköve.
Miért vált legendává?
A lopás paradox módon világhírűvé tette a Mona Lisát. Addig tisztelték a művészettörténészek, de a nagyközönség számára „csupán” egy szép reneszánsz portré volt. A botrány után azonban mindenki erről beszélt, és a festmény a modern kultúra szimbólumává vált.
A Mona Lisa mosolya nem változott, de 1911 óta örökre másképp nézünk rá: egy festmény, amely túlélte a rablást, a botrányt, és ezzel saját legendát teremtett.
