A CIA „Gateway Project” néven futó, évtizedekig titkos kísérletsorozata ennek az erőfeszítésnek az egyik legmerészebb fejezete. Az akták, amelyeket ma már bárki elolvashat az amerikai archívumban, azt sugallják: a hírszerzés komolyan hitt abban, hogy az ember képes elhagyni a testét, sőt, kapcsolatba lépni a tér-időn túli valósággal.

A hidegháborús tudatháború

Az 1970-es évek végén az amerikai kormány egyre idegesebben figyelte a szovjet kísérleteket, amelyek a pszichotronikus hadviselés – vagyis a tudat fegyverként való alkalmazása – irányába mutattak.
A CIA válasza a Project Stargate, Grill Flame és Center Lane fedőnevű kutatások voltak, amelyekhez később csatlakozott a Gateway Project. A Pentagon és a Monroe Intézet közösen próbálta megfejteni: vajon a tudat tényleg képes-e kilépni a fizikai korlátok közül.

A Monroe Intézet alapítója, Robert Monroe rádióproducerből lett kísérletező. Úgy vélte, bizonyos hangfrekvenciák szinkronizálják a két agyféltekét, és ezzel „kaput” nyitnak egy magasabb tudati szintre. Innen ered a projekt neve is – The Gateway Process, azaz „A Kapu-eljárás”.

A technológia, amit meditációnak álcáztak

A program résztvevői fejhallgatókat viseltek, amelyekben különböző frekvenciájú hangrezgések – úgynevezett binaurális ütemek – szóltak. A cél az volt, hogy az agyhullámok szinkronizálásával a katonák képesek legyenek mély relaxációs és tudati kitágulási állapotba kerülni.
A jelentések szerint néhány alany képes volt a testétől függetlenül érzékelni tárgyakat, helyszíneket, sőt, időben eltérő eseményeket is. Az egyik dokumentált kísérletben egy résztvevő „mentálisan meglátogatta” a Marsot i.e. 1 millió évvel, és részletes leírást adott az ott látott építményekről.

Bár ez ma hihetetlenül hangzik, az amerikai hadsereg akkori viszonyai között semmi sem volt lehetetlen: a cél az volt, hogy bármilyen módszerrel előnyt szerezzenek a szovjet hírszerzéssel szemben.

A CIA-jelentés, ami mindent megváltoztatott

1983-ban készült el az a dokumentum, amely mára legendássá vált: „Analysis and Assessment of the Gateway Process”.
A 29 oldalas tanulmányt Wayne M. McDonnell őrnagy készítette, és a Pentagon elemzői között belső tananyagként terjesztették. A szövegben a fizika, a kvantumelmélet, a filozófia és a keleti misztika keveredik.
McDonnell szerint az univerzum holografikus természetű, az emberi tudat pedig ennek a hologramnak a része. A megfelelő frekvenciák segítségével az elme „kiszakítható” a tér-időből, és hozzáférhet az univerzum információs mezejéhez – amit ő az Egység Mezőjének nevez.

A jelentés egyik legmegdöbbentőbb mondata így szól:

Ez nem egy sci-fi forgatókönyv – hanem egy katonai dokumentum szó szerinti idézete.

Katonai felhasználás – a távolbalátás programja

A CIA számára a legfontosabb kérdés nem az volt, hogy az ember tényleg utazhat-e az időben, hanem az, hogy gyűjthet-e így hírszerzési információt.
A remote viewing, vagyis távolbalátás módszerével próbálták a katonákat és ügynököket kiképezni arra, hogy a tudatukkal olyan helyszíneket figyeljenek meg, ahová fizikailag nem juthattak el.
Több jelentésben szerepel, hogy a „nézők” sikeresen azonosítottak szovjet bázisokat és rakétasilókat – legalábbis a feletteseik szerint „meglepő pontossággal”.

A program közel húsz évig tartott, majd 1995-ben hivatalosan lezárták. A CIA később „nem meggyőző” eredményekre hivatkozva szüntette meg, de a dokumentumok tanúsága szerint a kísérletek mély benyomást tettek a katonai vezetésre.

A Gateway-projekt spirituális dimenziója

A programban részt vevő civil önkéntesek és kutatók közül sokan arról számoltak be, hogy a tapasztalat túlmutatott a katonai célokon.
Többen beszéltek „testen kívüli élményekről”, „fénylényekkel” való találkozásról, vagy arról, hogy egy mindent átható tudatmezővel olvadtak össze. A CIA-akták ezt nem kommentálják, de a jelentésekből kitűnik, hogy a szervezet legalábbis nyitottan kezelte a jelenséget.

A Gateway-módszer – bár sokan ezoterikusnak tartják – ma is él: a Monroe Intézet nyílt tréningeket tart, és több meditációs applikáció is az ő kutatásaikra épül.

Kritika és szkepszis

A tudományos világ természetesen kétkedéssel fogadta a CIA érdeklődését az időutazás és asztrális projekció iránt.
Fizikusok szerint az agyhullámok szinkronizálása nem képes olyan energiaszintet előidézni, ami fizikai valóságot változtatna meg. A legtöbb kutató inkább pszichológiai jelenségnek, transz- vagy álomszerű tudatállapotnak tartja a beszámolókat.

Ugyanakkor az a tény, hogy a CIA, a Pentagon és a hadsereg évtizedeken át finanszírozott ilyen projekteket, önmagában is azt mutatja, hogy valamit mégis láttak bennük.

A „Kapuk” öröksége

A Gateway-projekt lezárult, de öröksége tovább él a kulturális tudatban. A Netflix, a National Geographic és számos dokumentumfilm-gyártó az elmúlt években újra elővette a témát.
A „Gateway-akták” néven ismert iratok ma már online elérhetők a CIA hivatalos weboldalán, és sokak szerint az emberi tudat jövőbeli kutatásának alapját képezhetik.

A kérdés, amely minden olvasóban megmarad: vajon ezek az emberek tényleg elhagyták-e a testüket – vagy csak a valóság határát súrolták egy különös, köztes világban?