Vásáry Tamás – A pódium mestere: karmesteri korszak

A zongoraművészből karmesterré válás Vásáry Tamás pályáján nem szerepváltás, hanem látószög-tágulás volt. A billentyűk mellől felállva a teljes partitúra, a hangzáskép és a zenekari együttlélegzés vált a központi témává. Karmesterként ugyanazt a letisztult, a szerzői szándékhoz hű, mégis személyesen átszínezett megközelítést képviselte, amit zongoristaként is: fegyelem, arányérzék, szövet-átlátszóság.

A karmesteri identitás születése

A kamarazene és a zenekarral kísért versenyművek során már korán megmutatkozott Vásáry természetes affinitása a nagyobb formák szervezéséhez. Karmesterként a célja nem a látványos gesztus, hanem a zenei gondolat fókuszba állítása lett: a dinamika finom árnyalása, a frazírok lélegzése, a belső szólamok beszédszerűvé tétele.

Repertoár és értelmezési elvek

Klasszika és romantika: Mozart és Beethoven esetében az áttetsző textúra, a hangsúlyozás beszédritmusa és a tempók természetessége jellemzi interpretációit.
19. század vége – 20. század eleje: Brahms, Csajkovszkij és Rachmaninov műveiben a nagy ívek és a lírai középrészek bensősége kap hangsúlyt, túlzott patetika nélkül.
Magyar repertoár: Bartók és Liszt tolmácsolásában a ritmikai pontosság, a népzenei eredetű gesztusok, valamint a harmóniai áttörések tiszta megmutatása áll középpontban.

Próbamódszer és hangzáseszmény

Vásáry próbáin a szöveg tisztasága az első: ritmikai „fogazás”, artikulációs egység, vonós- és fafúvó-egyensúly, valamint a rézfúvók kontrollált fényessége. A tutti csúcsok felépítése lépcsőzetes, a csúcspontok sosem „kiabálnak”, inkább kinyílnak. A lassú tételekben a belső szólamok dallamértéke kap figyelmet, hogy a polifón szövet énekeljen.

Együttműködések és zenekari kultúra

A karmesteri korszak meghatározó pillanataihoz neves szólóművészekkel és vezető európai szimfonikus együttesekkel való együttműködések kapcsolódnak. Vásáry a szólista-kíséretet nem „háttérnek”, hanem dialógusnak tekinti: a zenekar rugalmasan lélegzik a szólistával, a rubatók és agogikák közös döntések eredményei. A turnék repertoárja rendszerint klasszikus-romantikus tengelyre épül, magyar szerzők következetes jelenlétével.

Kortárs zene és hagyomány

Megközelítése szerint a kortárs művek megszólaltatásánál is a struktúra láthatóvá tétele a kulcs: az új hangzásnyelv akkor hat, ha a hallgató felismeri a formát és az energiavonalakat. Ugyanakkor a magyar zenei örökség ápolása – Liszt szimfonikus költeményeitől Bartókig – hidat ver a közönség és a 20. századi modernitás között.

Örökség a pódiumon

Karmesterként Vásáry Tamás nem „ráírja” a művekre a saját kézjegyét, inkább láthatóvá teszi azt, ami a kottában rejlik. A hangverseny végére nem egyéni bravúr marad meg az emlékezetben, hanem a mű egésze: az út, ahogyan a csöndből zene lesz, majd a zene visszaolvad a csöndbe.