Tanítás a történetmesélésen keresztül

Vásáry Tamás egyik legfontosabb üzenete a fiatal zenészek és a közönség számára:
„A művész feladata, hogy a zenén keresztül meséljen az embereknek. Minden hangnak jelentése van, a többi csak üres perfekcionizmus. Nem az a nagy hiba, ha melléütünk, hanem ha a hang nem mond semmit.”

Ez a gondolat világosan kijelöli pedagógiai hitvallását: a zene nem a hibátlan technikáról szól, hanem arról, hogy az előadó képes-e megszólítani a hallgató szívét.

Inspiráció a fiatal muzsikusoknak

Bár formális tanítványai nem voltak, Vásáry Tamás rendszeresen adott mesterkurzusokat és tanácsokat fiatal muzsikusoknak. Az ifjú generációt arra bátorította, hogy ne féljenek az egyéniségüket kifejezni, és ne elégedjenek meg a hangok puszta lejátszásával.

A zenei utánpótlásban így elsősorban példaképként játszott szerepet: saját életútjával, világszínvonalú munkásságával és szerénységével mutatta meg, mit jelent valóban művésznek lenni.

A közönség mint tanítvány

Vásáry nemcsak a fiatal muzsikusokat, hanem a közönséget is tanította. Előadásaiban és műsoraiban mindig arra törekedett, hogy a hallgató megértse a zeneművek üzenetét. Az „A zenén túl” sorozata például kifejezetten a magyarázó, mesélő jelleggel hozta közelebb a hallgatóságot a klasszikus repertoárhoz.

Egy alkalommal arról mesélt, hogy a Zeneakadémián még éjjel egy órakor is tele volt a terem, ő pedig a pódiumról tapsolta meg a hallgatóságot. Ez a történet is mutatja, hogy számára a közönség mindig egyenrangú partner volt a zenei párbeszédben.