Mozi
Kevés dolog tud olyan bizsergető kíváncsiságot kiváltani a filmrajongókból, mint amikor az egyik Coen testvér önállóan készít új filmet. Ethan Coen 2025-ös alkotása, a Honey Don’t! pontosan ezt a várakozást testesíti meg: egy neonfényben fürdőző, őrült tempójú neo-noir, amely egyszerre idézi meg a klasszikus B-mozik harsány világát és a modern, queer történetmesélés friss energiáját.
Egy világ, ahol mindenki gyanús
A film középpontjában Honey O’Donahue (Margaret Qualley) áll, aki egyszerre femme fatale, kívülálló és egyfajta görbe tükör a klasszikus noir hősnőknek. Honey nem tipikus áldozat, hanem olyan karakter, aki mindig két lépéssel a többiek előtt jár – vagy legalábbis azt hiszi. A történet egy kaliforniai kisváros, Bakersfield poros utcáin játszódik, ahol egy rejtélyes haláleset és egy különös templom körüli titkok vezetik a szálakat.
A helyi közösség tele van groteszk figurákkal: egy nyájas mosolyú, de kétes hátterű lelkésszel (Chris Evans), egy szabadszájú rendőrnővel (Aubrey Plaza), valamint egy sor furcsa alakoskodóval, akik mintha egyenesen egy képregény lapjairól léptek volna elő.
Nem feszes krimi, inkább hangulatorgia
A Honey Don’t! nem klasszikus nyomozós film. A történet inkább kifogás arra, hogy a néző elmerülhessen Coen szürreális világában, ahol minden jelenet tele van apró geggel, váratlan fordulattal vagy éppen képtelen párbeszéddel. A film 88 perc alatt egy kaleidoszkóp-szerű utazás, amely egyszerre noir, vígjáték és szatíra.
A kritikusok már a cannes-i premier után megosztottak voltak: egyesek a film lazaságát és bohókás energiáját dicsérték, mások hiányolták belőle a klasszikus Coen-féle történetépítés feszességét. Egy dologban azonban szinte mindenki egyetértett – Margaret Qualley karizmatikus alakítása nélkül a film nem lenne az, ami.
Margaret Qualley – újgenerációs ikon születik?
Qualley játéka a film szíve-lelke. Karaktere egyszerre bájos és fenyegető, naiv és kiszámíthatatlan. A színésznő energikusan mozog a groteszk közegben, mintha csak lubickolna abban, hogy semmit sem kell komolyan venni. Mellette Aubrey Plaza hozza a rá jellemző cinizmust és szikrázó szarkazmust, Chris Evans pedig egy olyan szerepben tűnik fel, ami messze áll a Marvel-hősök világától: prédikátor, aki inkább ördög, mint angyal.
Zene, képek, hangulat
A film vizuális világa önmagában is élmény. Ari Wegner operatőr képei egyszerre porosak és vibrálóak, Carter Burwell zenéje pedig sötét humorral keveri a klasszikus noir dallamait modern megoldásokkal. A végeredmény olyan audiovizuális kavalkád, amelyben a néző hol a 40-es évek fekete-fehér bűnfilmjeire asszociál, hol pedig egy színes, harsány képregényfilmre.
Queer B-mozi a 21. században
A Honey Don’t! nem is titkolja queer gyökereit. Ethan Coen és Tricia Cooke közös projektje eredetileg egy „leszbikus B-mozi trilógia” részeként indult, és a filmben ez a szellemiség minden pillanatban érezhető. A karakterek közötti dinamika bátran vállalja a queer történetmesélés frissességét, de mindezt játékos, túlzó és ironikus keretben teszi.
Ez nem „üzenetfilm” – sokkal inkább egy harsány, stílusos ujjgyakorlat, amely azt bizonyítja, hogy a Coen-univerzum még mindig képes újat mutatni.
Kinek szól a film?
A Honey Don’t! nem mindenki filmje. Aki feszes krimit, csavaros történetet vagy kerek dramaturgiát keres, az könnyen csalódhat. De aki szereti a szürreális humort, a túlzó karaktereket, a stílusos látványt és a színészi játékon alapuló szórakoztatást, az garantáltan talál benne élvezetet.
A film olyan, mint egy sivatagi vihar: rövid, intenzív, kiszámíthatatlan, és bár nem mindig tudjuk, mi történik körülöttünk, a végére biztosan felfrissülve távozunk.
Ethan Coen legújabb rendezése nem egy újabb „Nagy Lebowski” és nem is egy modern „Fargo”. A Honey Don’t! inkább szabadon csapongó, queer noir-vígjáték, amelyben a hangulat fontosabb, mint a történet. Margaret Qualley alakítása és a film vizuális energiája miatt azonban emlékezetes darab – olyan élmény, amit érdemes moziban átélni, ahol a nevetések és a megdöbbenések egyszerre zengik be a termet.
