Párizs? Nem egészen...

Dawn bőröndjét gondosan telepakolja francia divattal, fejében Eiffel-torony, kávéházi románc, pezsgő és croissant. Aztán egyszer csak megérkezik a valóságba: Paris, Texas, ahol az aszfaltot cowboycsizmák koptatják, a levegőben barbecue illata száll, és az esti fényt nem a Montmartre, hanem a neonfényes kocsmák adják.

A félreértésből könnyen lehetne katasztrófa, de ahogy az lenni szokott a romantikus filmekben, pont a legképtelenebb helyzetekből születik a legszebb történet.

A cowboy, aki felborít mindent

A Nagy Ő nem elegáns francia művész, nem sanzonénekes – hanem egy cowboy, aki egyszerű, nyers, de őszinte. A film bája éppen abban rejlik, hogy Dawn minden elképzelése darabokra hullik, de közben olyan érzések születnek, amikre nem számított.

Ez az „ellenpólusok vonzzák egymást” dinamika adja a film szívét: a kifinomult világképet képviselő nő és a texasi cowboy találkozása, ahol a különbségek helyett végül a hasonlóságok kerülnek előtérbe.

Miért működik a film?

• Hangulat: a kontraszt Párizs álomképe és Texas valósága között folyamatos humorforrást ad.

• Szerelem másképp: nem szirupos románc, hanem könnyed, néha önironikus történet arról, hogy a boldogság máshol rejtőzik, mint gondolnánk.

• Szívmelengető üzenet: nem a helyszín, hanem az ember számít – a szerelem bárhol ránk találhat.