A kezdetek – hogyan született az ARC?

Az ARC plakátkiállítás története 2000-ben indult, amikor fiatal alkotók, grafikusok és társadalmi kérdések iránt fogékony szervezők úgy döntöttek, hogy létrehoznak egy olyan platformot, ahol bárki, szabadon, nagyméretű plakátokon keresztül fejezheti ki véleményét a közéletről és a világról.

Az első években a kiállítás a Felvonulási téren (ma Ötvenhatosok tere) kapott helyet, ahol azonnal a város egyik legnépszerűbb eseményévé vált. A plakátok egyszerre voltak viccesek, provokatívak, elgondolkodtatóak és sokszor politikailag kényesek. A szabadság, amelyet az ARC biztosított, különleges jelenség volt a magyar kulturális térben.

Húsz év alatt a közérzet tükre

Az elmúlt negyedszázad során az ARC kiállítás nem egyszerű művészeti program, hanem társadalmi barométer lett. A plakátokon keresztül minden évben megjelentek azok a kérdések, amelyek a magyarokat leginkább foglalkoztatták:

• a politika hullámzásai,

• a gazdasági válságok,

• a szabadság és a cenzúra dilemmái,

• a környezetvédelem,

• a digitális világ kihívásai,

• és nem utolsósorban a mindennapi élet apró bosszúságai és örömei.

Az ARC így vált a közérzet vizuális krónikásává, amelyben egyszerre tükröződik az irónia, a humor és a társadalmi kritika.

Az idei jubileum – „Ennyike?”

2025-ben a 25. kiállítás központi üzenete: „Ennyike?”. Ez a rövid, ironikus kérdés egyszerre sokatmondó és nyugtalanító. Arra ösztönöz, hogy szembenézzünk: vajon ennyi mindenre voltunk képesek negyedszázad alatt? Ez minden, amit elértünk, vagy van még több a társadalomban, a közösségben, a jövőnkben?

A kiállított plakátok idén is sokféle stílusban szólnak hozzánk: van köztük harsányan színes, van minimalista, van humoros és van drámaian komoly. Közös bennük, hogy mindegyik arra késztet, hogy megálljunk egy pillanatra, és elgondolkodjunk azon, hová tartunk.

A Bikás Park – a nyitottság tere

A Bikás Park az utóbbi években vált az ARC otthonává. Ez a helyszín nemcsak közlekedési csomópont és közösségi tér, hanem szimbolikusan is nyitott: bárki számára elérhető, nappal és éjjel, teljesen ingyen. Ez teszi igazán demokratikussá a kiállítást: nem kell galériába menni, nem kell belépőt fizetni, nem kell művészettörténésznek lenni ahhoz, hogy valaki találkozzon ezekkel a gondolatokkal.

Miért fontos ma az ARC?

Negyedszázad után az ARC jelentősége nem csökkent, hanem nőtt. Egyre inkább úgy tekintünk rá, mint a társadalom vizuális lelkiismeretére. Amikor a közbeszéd polarizált, amikor az emberek sokszor csak a saját buborékjukban élnek, az ARC olyan hely, ahol szembesülhetünk mások gondolataival.

A plakátok nem adnak kész válaszokat, de kérdeznek. És talán éppen ez a legfontosabb funkciójuk: kérdéseket tesznek fel, amelyeket nem mindig merünk hangosan kimondani.